Így vezet minket az orrunknál fogva Anonymus: A Gesta Hungarorum személynévalkotásai 1.

Szerző: Kovács-Sipos Bíbor

Ha „régi magyar” személynevekre gondolunk, eszünkbe juthat az igen népszerű Zalán, néhányaknak esetleg a ritka Csepel vagy Ete is. De vajon valóban léteztek ezek a nevek az ezer évvel korábbi magyar névanyagban?

A honfoglalás leghosszabb leírása Béla király íródeákjától származik, akit névtelensége miatt – mivel csupán P. magiszterként hivatkozik magára – Anonymusként szoktunk emlegetni. Történetírói művében, a Gesta Hungarorumban 57 fejezeten keresztül beszéli el a Kárpát-medence meghódításának történetét. Ez a mi szempontunkból azért érdekes, mert a napjainkban használt vagy felelevenített régi magyar személynevek jó része ebből a műből származik. Arra azonban csak a 20. század folyamán kezdtek rájönni a kutatók, hogy Anonymus a geszta cselekményének jelentős részét, valamint a szereplőket – s szükségszerűen a neveiket is – alkotói fantáziája segítségével hozta létre. A következőkben vizsgáljuk meg az íródeák leggyakrabban használt névalkotási módszerét Anonymus egyik legjelentősebb kutatója, a nyelvész Benkő Loránd tanulmánya alapján (1998)!

Anonymus szobra. Ligeti Miklós alkotása (Forrás: Wikipédia)

A gesztában többször is olvasunk arról, hogy valamely jelentős esemény (csata, várépítés) következtében egy adott személyről neveztek el egy területet a honfoglaló magyarok. Ha a geszta neveit összevetjük más középkori történetírói munkákkal, azt találjuk, hogy több névadó személy egyedül Anonymusnál fordul elő, egyéb forrás nem őrizte meg a létezésük nyomait. Ilyen esetekben arra gyanakodhatunk, hogy nem történelmileg hiteles személyekről van szó. 

Ha azonban megvizsgáljuk a Gesta Hungarorum (kutatók által kikövetkeztetett) keletkezési idejének, azaz a 13. századnak a helyneveit, akkor újra meg újra felbukkannak köztük a geszta szereplőinek nevei. Anonymus valójában keveset tudhatott a honfoglaló magyarok és ellenfeleik személyneveiről, hiszen nem maradtak fenn hazai feljegyzések e több évszázaddal korábbi időszakból. Ellenben a szerző kiválóan ismerhette saját korának helyneveit. Egyik leggyakrabban használt névalkotási módszere tehát abban áll, hogy korának helyneveit vetíti vissza a honfoglalás korába, így hozza létre a geszta szereplőinek személyét és neveit. Számolt ugyanis azzal a gyakori névadási móddal, amikor bizonyos helynevek, például települések, földrajzi egységek nevei személynevekből keletkeznek (újkori példák erre a Lillafüred, Viktória-vízesés). Mivel az olvasók számára a gesztában említett helynevek eredete már elhomályosult, könnyebben elhihették, hogy egy-egy helyet egy régen valóban élő, jeles személyről neveztek el. 

Részlet Anonymus Gestájából (Forrás: Wikipédia)

Egyszerűen összefoglalva a következő módon tudjuk ábrázolni Anonymus ezen névadási módszerét: az ismert személynév → helynév névadási összefüggést megfordítva középkori helynév → honfoglalás kori személynév módszert alkalmaz. Nézzünk néhány példát a szerző helynevekből alkotott személyneveire! 

Napjaink népszerű keresztneve a Zalán. Ez a név a Gesta Hungarorumban szerepel először, a magyarok egyik ellenségének, a bolgárok vezérének a neve. Székhelye Titelnél, a Zoloncaman (azaz Szalánkemén) révnél volt, ahol a Tisza a Dunába torkollik. Ezeket a gesztabeli információkat a valósággal összevetve azt láthatjuk, hogy Titel és Szalánkemén ma is létező vajdasági települések, Zalán viszont feltehetőleg nem történelmi hitelességű személy, alakja nem fordul elő más forrásban. Maga a személynév valószínűleg nem volt használatos sem Anonymus korában, sem a honfoglalók idejében – legalábbis nincs nyoma a fennmaradt forrásokban (krónikákban, oklevelekben, kódexekben stb.). A név tehát teljes mértékben P. mester névalkotása lehet, mégpedig a Szalánkemén név előtagjából képezve. A szerző a megfordított névadási logika szerint azzal magyarázza a fontos átkelési pont elnevezését, hogy egykor itt táborozott Zalán bolgár hadvezér (Benkő 1998: 19). A név a 19. század elején vált ismertebbé a honfoglalási epika felvirágzásával, Anonymus művének 18. századi újrafelfedezését követően. Vörösmarty Mihály 1825-ben megjelent eposzának, a Zalán futásának a magyarokkal szembenálló hőse is ezt a nevet viseli. A név újkori olvasata érdekes helyesírás-történeti jelenség is egyben: a szókezdő hangot Anonymus z betűvel jelölte, ez a középkori írásmód szerint az [sz] hangot takarta. A gesztát olvasó romantikus szerzők számára azonban a z betű már a [z] hangot jelölte, a névhasználatban ezért terjedt el a Szalán helyett a Zalán.

Kilátás a Dunára Szalánkemén várából (Forrás: Wikipédia)

A cikk itt nem ér véget, folytatása hamarosan olvasható!

Felhasznált irodalom

Benkő Loránd 1998. Helynév-személynév-történés korrelációjának szerepe P. magiszter munkamódszerében. In: Uő, Név és történelem. Tanulmányok az Árpád-korról. Akadémiai Kiadó, Budapest. 11–27.

DHA. = Diplomata Hungariae antiquissima. Accedunt epistolae et acta ad historiam Hungariae pertinentia 1. Ab anno 1000 usque ad annum 1196. Edendo operi praefuit Georgius Györffy. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992.

Pais Dezső 1975. Anonymus: Gesta Hungarorum. Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről. Fordította és jegyzetekkel ellátta Pais Dezső. A bevezetőt írta, a jegyzeteket kiegészítette és a térképet tervezte Györffy György. Magyar Helikon, Budapest.