Miért nem figyelsz, Móricka? Avagy személynevek a viccekben – Interjú Takács Judit nyelvésszel 1.
Pistike, Móricka, Jean,
Arisztid és Tasziló: ki ne hallott volna már olyan vicceket, amelyekben így
hívták a szereplőket? De vajon mi a nevek szerepe a viccekben? És miért éppen
ezek a nevek jelennek meg bennük? Ezekről, és még sok “vicces” témáról
kérdeztük Takács Juditot, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem nyelvészét.
Katolikus Egyetem nyelvésze
Mi motiválta abban, hogy a viccekben előforduló tulajdonneveket vizsgálja?
Nagyon érdekel a személynevek
sztereotip használata, illetve az a folyamat, melynek során egy
személynevet közszóként is kezdünk használni. Ez az a folyamat, amit közszóvá
válásnak vagy apellativizációnak nevezünk. Úgy gondolom, hogy a személynevek csoportjelölőként való
használata (pl. ha a Béla vagy a Pali neveket
’buta férfi’ értelemben vagy a sokak által tulajdonnévként már nem is
azonosítható Macá-t ’csinos nő’ értelemben használjuk), valamint a
közszóvá válás szorosan összefügg, sőt a csoportjelölői használat valójában már
a közszói jelentés meglétét feltételezi.
Aki sok viccet ismer, az könnyen felidéz
akár keresztneveket, akár családneveket
tartalmazókat. De miért adnak egyáltalán nevet a viccek szereplőinek? Hiszen
vannak
szőke nős, rendőrös, anyósos stb. viccek is, amelyekben név nélkül, egyfajta
típusként
jelennek csak meg a szereplők.
2020 decembere és 2021 januárja között
végeztem egy online kérdőíves vizsgálatot (az ehhez kapcsolódó tanulmány a
Névtani Értesítő 2021-es számában fog megjelenni). Ennek egyik lényeges
tapasztalata az volt, hogy hiába ismer valaki sok viccet, csak az ezekben
leggyakrabban szereplő tulajdonneveket tudja könnyen felidézni, és ekkor is
nagy segítséget jelent számára a kontextus és a szövegkörnyezet. Ha csak annyit
kérdezünk, hogy „Ön szerint milyen keresztnevek/családnevek gyakoriak a
viccekben?”, a leggyakoribb család- és keresztneveket kapjuk válaszként, nem
pedig azokat, amelyek ebben a szövegtípusban gyakoriak (ez ugyanis nem esik
minden névtípus esetében egybe).
A kérdés második felére válaszolva, ti.
hogy miért szerepelnek egyáltalán nevek a viccekben, azt mondhatjuk, hogy a
viccnek mint szövegtípusnak sajátos formai és tartalmi jellegzetességei vannak:
olyan elemei, melyekről fel tudjuk ismerni, be tudjuk azonosítani őket (pl.
tipikus kezdő formulák, gyakori szereplők, párbeszédes forma stb.). Az egyik
ilyen elemet jelentik a tipikus szereplőkön (a cigány, a rabbi, a nyuszika
stb.) kívül bizonyos család- és keresztnevek is. A forgatókönyvnek ezek az
elemei annyira fontosak a szövegtípus meghatározása szempontjából, hogy akár
ezekre is épülhet vicc, pl.
Móricka, Pistike, Arisztid és Tasziló, a Nyuszika,
a Medve, a Farkas, a Róka, az ügyvéd, Jean, Kohn és Grün,
az agresszív kismalac, a szőke nő, a rendőr, a skót, az öreg székely és a fia,
az anyós, az amerikai, az orosz és a cigány bemennek a kocsmába. A kocsmáros
csodálkozva kérdi:
– Mi ez, valami vicc?
Van különbség a család- és a keresztnevek
viccbeli gyakorisága között? Van a
viccekben preferált névfajta? Ha igen, vajon miért? És mitől függ, hogy
kereszt- vagy
családnévvel nevezik-e meg a szereplőket, esetleg a kettővel együtt?
Az előbb már említett vizsgálat, melynek
tapasztalatai 9000 vicc átvizsgálásán alapulnak, egyértelműen kimutatta, hogy a
viccekben a családnevek lényegesen ritkábbak, mint a keresztnevek, és sokkal
kisebb gazdagságban is jelennek meg, mint amit a keresztnevek esetében
találunk. Az általam vizsgált korpuszban 21 különböző családnevet találunk, s
ezek között leggyakrabban a Kovács (Kovácsné, Kovácsék, Kovács úr, Kovács kartárs)
jelenik meg (457 adattal), pl.:
Kovács dicsekedve mondja a kávéházban:
− Nekem minden hónap végén marad még a fizetésemből!
− Nálam éppen fordítva van – mondja erre Szabó. – Nálam minden
fizetésem végén marad még a hónapból…
Gyakori még a Kohn (69),
a Grün (38), a Szabó (illetve Szabóék és Szabóné)
(35), valamint a Kolompár (8), pl.:
− Ismeri maga a Kohnt?
− Nem, dehogy!
− És a Grünt?
− Ajjaj, akkor már inkább a Kohnt!
A férfiak nevével kapcsolatban azt
tapasztaltam, hogy a használatuk nagymértékben függ attól, hogy mely csoportra
használjuk. Az ún. zsidóviccekben azon családnevek mellett, amelyeket
gyakorinak gondolnak a zsidóság körében (pl. Kohn, Grün, Weisz),
csak szórványosan jelenik meg a (zsidók körében gyakori vagy annak vélt)
utónév, de a cigányokra utalva kifejezetten gyakori a családnév + keresztnév
kombináció alkalmazása a viccekben, pl.:
Két cigányzenész beszélget:
− Hallottad, hogy meghalt az Orsós Zsiga?
− Ne mondd! Aztán miben?
− Hát abban a kék lajbiban…
Az átlagos magyar férfi a viccben Kovács-ként
jelenik meg, a felesége Kovácsné, őket Kovácsék-ként
emlegetik, de a tipikus magyar férfinak általában nem jelenik meg a
keresztneve, csak olyan szituációkban, amelyekben elvárt a teljes, hivatalos
névalak használata; pl.
– Maga, ott az utolsó sorban! – szólítja
fel a professzor az előadóteremben az egyik hallgatót. – Hány lakosa van a
legnagyobb japán szigetnek, és mi a neve?
– Sok – válaszolt a hallgató. – És Kovács Jánosnak hívnak.
Az adataim azt mutatják, a nők
leggyakrabban a feleség szerepében jelennek meg a viccekben, ezért rájuk
általában asszonynéven utalnak. Velük kapcsolatban a családnév + keresztnév
kombinációval akkor találkozunk, ha a helyzet (pl. a következő viccben szereplő
igazoltatás) igényli a hivatalos névhasználatot:
Szabálytalan vezetés miatt előállítottak egy nőt. A tiszt felveszi az
adatait:
− Neve?
− Kovács Lenke.
− Hány éves?
− 50.
− Foglalkozása?
− Tanárnő.
− Ah, hát maga az, Lenke néni, az általános iskolai tanárnőm?
− Jaj, Pisti, hát meg sem ismerlek. Olyan komoly ember lettél ebben
az uniformisban!
Erre Kovács őrmester feláll, kihúzza magát, és szigorúan
rászól volt tanárnőjére:
− Most leül ide, és százszor leírja olvashatóan: Ha a lámpa piros, a
kereszteződésen áthaladni tilos!
Vannak idegen keresztnevek köré felépített vicckategóriák is? A Jean-viccek
viszonylag népszerűek például. Ezen idegen keresztnevek megjelenése mögött
milyen
motivációk, okok állhatnak?
Az idegen keresztnevek egy-egy
népcsoportra utalva jelennek meg a viccekben. A Jean valóban
gyakori, de a viccekben nem is elsősorban francia névviselőre utalva jelenik
meg, hanem Arisztid és Tasziló „párjaként”, a
buta arisztokrata mellett álló komornyikként. Néhány viccben az arisztokrácia
körében tipikus (vagy annak vélt) női nevek is megjelennek,
pl.
– Jean, gyújtsa fel Anasztázia bárókisasszony
házát!
– De miért, uram?
– Háztűznézőbe akarok menni.
Egy hasonló vicctípus az egyes nemzetek
körében gyakori nevekre épít. Ezekben az orosz neve Iván, az
angolé John, a magyar férfi pedig általában János, vagy
ritkábban Pista:
Iván és Pista Záhony mellett, pont a határnál együtt
ásnak, s egyszer csak hatalmas ládát emelnek ki a földből. Felnyitják: tele van
kinccsel. Tanakodnak, mi legyen a kincsekkel.
– Tudod, mit? – mondja a szovjet Iván. – Majd testvériesen
megosztozunk...
– Egy túrót – feleli Pista. – Fele-fele..!
Cikkünk folytatása itt olvasható!
