Kovács halma - Földrajzi neveink nyomában IV.
Szerző: Wendl Dávid
Dél felé véve az irányt, Fajsz belterületének déli határától két kilométerre megpillanthatnánk a népnyelvben leginkább Kovács halma-ként ismert helyet, ha nem olvadna bele szinte teljesen a környezetébe.
 |
| Kovács halma műholdfelvételen (Forrás: Google Maps) |
Kovács halma a Fajsz határát borító, emberi szem számára végtelennek tűnő szántóföldek egyikének kicsiny szelete. A lassan hullámzó búzatábla a határ egy ősi, hajdanán fontos szerepet betöltő kiszögellését rejti.
 |
| Kovács halma területi kontextusában (Forrás: Google Maps) |
A határban kanyargó, egykor környezete számára az életet jelentő Váradi-fok egy dombot ölelt körül, amely mint környezeténél magasabban fekvő terület menedéket nyújthatott embernek és jószágnak egyaránt a Duna időről időre erdőt és mezőt elárasztó vizétől. Jóllehet mára a fok medre kiszáradt, a dombot elhordták, a sárközi táj arcán ránccá vált nyomaik még felfedezhetők a légifelvételeken.
 |
Kovács halma műholdfelvételen (Google Maps) és az 1879-es kataszteri térképen (Kt. 1858) |
Kovács halma egy, a 18. század 30-as, 40-es éveiben lezajlott határper nyomán került Fajsz határához. A múlt század óta fontos régészeti lelőhelyként tartják számon. Neve az egyik legismertebb fajszi helynév.
Az ismeretlen eredetű név valószínűsíthetően a Kovács családnév/ragadványnév vagy a kovács foglalkozásnév és a halom földrajzi köznév birtokos személyjeles alakjának (halma) összetételéből alakult. A nevet alkotó hangsor értelmezési lehetőségei, esetleges félrehallásai ugyanakkor az évszázadok során ingadozó névalakokat, illetve különböző, egymás mellett élő változatokat s hozzájuk tartozó különféle névmagyarázati lehetőségeket eredményeztek.
 |
| Kovács halma egy 1840-es térképen Kovácsalma néven (Forrás: MNL 1840) |
A következő táblázatban a Kovács halma név változatainak néhány előfordulása olvasható (a standardizált névadatok évszámával és forrásával).
A Göröm névvel szemben (amelynek történetét az előző bejegyzésben vázoltam fel) a Kovács halma fent bemutatott adatai bőségesen ellátnak minket fogódzókkal arra nézve, hogy „miken kellett keresztülmennie” e névnek, mire Kovács Soma dombja lett belőle.
A tyúk vagy a tojás, netán a halom vagy az alma?
Az utóbbi két lehetőség közti választás jóval egyszerűbb: a név két alapvető változata, a Kovács halma és a Kovácsalma közül alighanem a Kovács halma az „eredeti”. Ennek alátámasztására több érv is a rendelkezésünkre áll. (Ha az olvasót erről nem szükséges meggyőzni, a következő bekezdést nyugodtan ugorja át!)
Először is: a Kovács halma adatolható korábbról (106 évvel). Ez önmagában még nem lenne elegendő érv, hiszen az élőszóbeli adatok lejegyzése és a források fennmaradása egyaránt esetleges. Lássuk tehát, milyen irányba mutatnak a további érvek! A Kovács halma tipikus külterületi helynév: egy személynévi névelem (Kovács), valamint egy (birtokos személyjeles) földrajzi köznév (halom) összetételéből alakult; jelentése pedig tükrözte a valóságot, mivel a névadáskor még tényleg halmot jelölt. Ezzel szemben az alma névelem mögött nem áll valós motiváció, legalábbis nem tudunk arról, hogy a területen valaha is almafák lettek volna.
De akkor hogyan lett a halomból alma?
Mivel az almának nyomát sem találni a területen, feltételezhetjük, hogy a kovácshalma hangsor vált kovácsalmá-vá az idők folyamán a h hang elnémulásával, kiesésével. A változás következő fázisában (Kovácsóma) megjelenő óma tájszó az alma nyelvjárási alakváltozata. Ezt követően kell szót ejtenünk egy késztetésről, ami a névhasználókban gyakran dolgozik: „a helynév fejezze ki az általa jelölt hely fajtáját (is)”. Ez a Kovácsalma ~ Kovácsóma név esetében nem érvényesül, ti. ezekből már nem derül ki, milyen helynek a neveként használatosak. Megoldásként kínálkozik a megfelelő földrajzi köznév hozzácsatolása a helynévhez: Kovácsóma dombja. Az 1967-es Kovácshalma dombja névadat arról árulkodik, hogy ez az újkeletű domb még az eredeti (ezek szerint a Kovácsalma mellett fennmaradt, azzal párhuzamosan élő) Kovács halma névváltozathoz is hozzákapcsolódott, a kiemelkedésre való utalás így kétszeresen is megjelenik a névben.
Oké, de hogy jön mindehhez Soma?
Ezek után már csak ráadás a Kovács Soma dombja névalak, amelynek értelmezéséhez az iskolából is ismert népetimológia szakkifejezéshez (terminushoz) kell fordulnunk. Ezt olyan esetekre szoktuk alkalmazni, amikor egy idegen nyelvből átvett szót értelmesítenek a nyelvhasználók: a számukra értelmezhetetlen hangsort egy vagy több hasonló hangzású magyar szóval kapcsolják össze, amelynek eredetét és jelentését tekintve valójában semmi köze sincs az idegen szóhoz. Így jött létre például a szláv szamosztrel (‘nyílpuska’) szóból a magyarban a számszeríj. A népetimológia a családnevek körében is létező jelenség; ennek eseteivel a Meg nem értett családnevek című sorozatunk foglalkozik. Az idegen eredetűek mellett azonban egy magyar szó vagy név értelmesítésére is „felmerülhet az igény”, ha az idők során elhomályosult a jelentése.
A Kovács Soma dombja létezését sem magyarázhatjuk mással. Megalkotója vagy nem ismerte fel az ‘alma’ jelentésű óma nyelvjárási szót, vagy felismerte, de almafák híján téves névnek gondolta, és „kiigazította”. E kiigazítás során feltételezte, hogy a Kovácsómá-ban egy családnév + keresztnév kapcsolata homályosulhatott el, és a Kovács Somá-ban sikerült megtalálnia a leghasonlóbb alakot. Ezzel be is zárult a kör: ez a név az eredeti Kovács halma felépítésének megfelelően szintén egy személynévi névelemből (Kovács Soma), valamint egy birtokos személyjeles földrajzi köznévből (dombja) áll.
Felhasznált irodalom
Kuczy Károly 1980. A Kalocsa környéki földrajzi nevek vizsgálata. I. Az ember és a táj kapcsolatának tükröződése a földrajzi nevekben. Kalocsa Város Tanácsa, Kalocsa.
Nagy Endre 1967. Fajsz földrajzi nevei. Kézirat.
Timár Kálmán 1937. Fajszi határjárás 1734-ben. Népünk és nyelvünk 9.
Források
MNHP: Égy. = A 2022-es élőnyelvi adatok a Magyar Nemzeti Helynévtár Program keretében végzett élőnyelvi gyűjtés anyagából származnak.
Térképek
Kt. 1879 = Habsburg Birodalom - Kataszteri térképek (XIX. század).
