Meg nem értett családnevek I.

Szalmaházy, Térdig, Mákos, Segg, tubarózsa, kalmopüré, álkörmös – avagy a magyar nyelv történetének azon fejezete, amely félreértésből született. Az itt felsorolt szavak, nevek egy részéről talán azonnal látszik, hogy valami félrement, mint pl. mikor email helyett emil-t írt egy nagyapa, vagy mojito helyett molyirtó koktélt rendelt mellettünk valaki a bárban. Többségükről azonban mára nem is tudjuk megmondani, hogy valaha egy, a megértésre törekvő buzgó igyekezet hatására születtek. Talán éppen azért, mert olyan jelenségről van szó, amelyet jelen tudásunk szerint a világ összes nyelvének összes beszélője elkövethet és el is követ. Mert ki tagadná, hogy naponta találkozunk új, számunkra addig ismeretlen szóval, kifejezéssel, elnevezéssel, amelyet igyekszünk értelmezni úgy, hogy egy már ismert hasonló hangalakú szóhoz, névhez társítjuk. Így lett a török qara qotan ‘fekete gödény’ madárnévből a magyarban kárókatona, az ‘önlövő’ jelentésű szláv szamosztrel-ből számszeríj, a poroszló-ból perosztó vagy a peronoszpórá-ból fenerosszpora. Ez a jelenség az ún. népetimológia.

Kárókatona, avagy qara qotan 'fekete gödény' (forrás: MMTE)

A magyar nyelvészetben a népetimológia terminus a Förstemann által 1852-ben bevezetett német Volksetymologie terminus tükörfordítása. Azt a szerkezeti változással is járó folyamatot jelenti, amelynek során az ismeretlen eredetű, jelentésű vagy motivációjú szó értelmezése együtt járhat hangalakbeli, grammatikai vagy helyesírásbeli változással is. A durrdefekt például a német Durchdefekt-ből alakult ki, az ‘át’ jelentésű német durch előtag hasonló alakú szóval való átértelmezésével. Az alaki hasonlóság mellett ezt a defektkor hallható durranás is motiválta.

A népetimológia nem keverendő össze  egy másik szakkifejezéssel, a népi etimológiá-val. Ez azt a folyamatot nevez meg, amelyben egy szót értelmeznek újra, de az előzővel ellentétben szerkezeti változás nélkül. Ide tartoznak többek között a tudományosan megalapozatlan, laikus vagy áltudományos magyarázatai egy elnevezéseknek, például hogy a Magyarország angol neve, a Hungary arra utal, hogy a magyarok valóban rokonok a hunokkal.  (További érdekességekhez: Népetimológia és népi etimológia, Nyelv és Tudomány)

Részlet az aquileai székesegyház altemplomának falfestményéről, 10. század (Wikipédia)

Bár a népetimológia a természetes, közösséginyelvhasználat jellemzője, valójában főként egyéni nyelvi leleményesség eredménye: mivel bizonyos nyelvi és kulturális információk (még) nem adódtak át a közösségen belül, egyes szavak, kifejezések ismeretlenek lehetnek nyelvhasználók egy részének. Ám mivel mégiscsak egy analógián és nyelvérzéken alapuló jelenségről van szó, az ismert és használt szavak, köztük sok esetben nevek mintája erősen befolyásolja az újonnan megismert szavak és nevek megértését. A népetimológiát így akár tekinthetjük egyfajta nem tudatos próbálkozásként is a szónak a meglévő szókészlethez, illetve a névnek a meglévő névrendszerhez való igazítására. Természetesen ezek az egyéni lelemények a teljes közösségben elterjedhetnek, ha az adott közösség elfogadja és használni kezdi őket.

A népetimológia a tulajdonnevek közül főként a helynevek körében fordul elő, hiszen ezeknek az élettartama a leghosszabb minden tulajdonnévfajta közül. A soknemzetiségű, soknyelvű Kárpát-medencében a helynevek ide-oda vándoroltak nyelvek, nyelvjárások között, az évszázadok során a bennük megőrzött közszavak jelentése változhatott, elfelejtődhetett, tökéletes táptalajt biztosítva a népetimológia számára. A többi névfajta közül a személynevek körében lehet érdemes még a népetimológia nyomait keresnünk, főként a generációkon át öröklődő családnevek között.

Balatony 1785-ben, ma Balaton település Heves megyében (Első katonai felmérés) 

A magyar nyelvben és a magyar nyelvhasználók névismeretében lezajlott változásoknak köszönhetően alakult ki például népetimológiával a Szalmaházi családnév, amelynek első említése – Thomas Zalmaházy – 1467-ből való (a névvel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy ekkoriban a hivatalos dokumentumok többsége még latin nyelven készült, így a névsorrend ennek megfelelően alakult át, emellett pedig gyakori volt a magyar keresztnevek latinosítása vagy lecserélése a latin megfelelőikre). Az eredeti név az egykori Ugocsa vármegyében található Sámelháza helynévből alakult ki, tehát a névviselő származási helyére utalt. A helynévben az Árpád-korban még használatos Sámel keresztnév őrződött meg (ez a Sámuel egyik korabeli változata volt). A későbbi nyelvhasználók számára ez a keresztnévi alak már ismeretlen volt. Így a furcsa családnevet igyekeztek értelmesíteni azzal, hogy a Sámel elemet a szalma szóval azonosították, létrehozva egyúttal egy fiktív helynevet is: Szalmaháza. Ennek köszönhetően a Szalmaházi családnév már tökéletesen értelmezhető és elfogadható volt, ugyanis településnevek gyakran alakultak növények nevéből, például Nádasd. Ugyanakkor a -háza, -falva elem mindig keresztnévhez vagy méltóságnévhez kapcsolódik, hiszen a település bírtokosára utal. Fiktív, de remek példa erre az Egy magyar nábob című Jókai-regényből Kárpáthy János birtokának neve: Kárpátfalva. Emiatt is gyanítható, hogy a Szalmasági családnév valóban népetimológiával keletkezett.

Sarmaság (forrás: Petri Mór 1902. Szilágy vármegye monographiája. IV.)

Ugyancsak a szalma közszó segített egy másik családnév feldolgozásában is. A Szalmasági családnév kifejezetten ritka, kizárólag a magyar nyelvterület északkeleti részén fordul elő. Első említése 1826-ból való: Sára Szalmasági. Tekintve, hogy a név -i képzővel keletkezett, amely a származási helyre utaló nevek tipikus formája, a név létrejötte mögött egy Szalmaság helynév meglétét kellene feltételeznünk. Ilyen helynévről viszont a Kárpát-medencéből nincs tudomásunk. Az északkeleti területekről származó korábbi adatok alapján (1620: Stephanus Sarmasághi, 1621–1637: Sarmasagi, Sarmaszaghi, 1666: Szármassagi, Szarmosagj, 1693: Szarmosághi) valószínűsíthető, hogy a Szalmasági név valójában a Sarmaság (ma Şărmăşag, Románia) helynévből alakult Sarmasági alakban. Az r > l hangváltozásra a magyar nyelvben számos példát találunk (például a német erker-ből így lett erkély). Azonban az s > sz hangváltozás már nehezebb kérdés, a nyelvtörténet során nem találjuk máshol nyomát. Éppen ezért feltételezhető, hogy a furcsa, ismeretlen eredetű névelemet a szalma szóval azonosították a nyelvhasználók.

További példák a hasonló népetimológiás változásra: a Csekely helynévből eredő Csekely-ből  így lett Csekély, a Szentvid helynévre visszamenő Szentvidi-ből (<  Szenvedi, a keresztnévből családnévvé vált Márkus-ból pedig Markos és Mákos.

Cikkünket hamarosan folytatjuk!

Felhasznált irodalom

N. Fodor János – Hauber Kitti 2022. Tracing the impact of folk etymology on Hungarian surnames. Acta onomastica LXIII/2: 397–409.