A „majomkirály” és a „Nyelvújító Ezermester” – Interjú Kecskés Judittal a selmeci hagyomány diákragadványneveiről 2.

Folytatjuk Kecskés Judit nyelvésszel készített, diákragadványnevekről szóló interjúnkat, amelynek első része ide kattintva olvasható.

Az említett diákragadványnevek mind magyar nyelvűek, vagy van köztük más nyelvből eredő is? Ha van, akkor kimutatható-e bármiféle összefüggés a nevek nyelvi háttere és a diákság nemzetiségi, nyelvi összetétele közt? 

A diáknevekre nyelvi sokszínűség volt a jellemző régen és ma is, hiszen az egyetemekre a 19. században és most is több nyelvet beszélő közösség járt, illetve jár. A 19. századi nevek főként német, kisebb mértékben magyar, latin, szláv, olasz, francia és elvétve angol eredetű szavakból származtak. Ezek is jól tükrözték, hogy az akadémia a soknyelvű, etnikailag sokszínű Osztrák–Magyar Monarchia felsőoktatási intézménye volt, ahová Európa különböző országaiból érkeztek a diákok. A nevek nyelvi jellemzője és a diákság nemzetiségi hovatartozása között esetenként volt összefüggés (pl. Mazzini olasz filozófusról, szabadságharcosról kapta a nevét egy olasz diák), a szláv, német, magyar nevek is gyakran reflektálnak a névviselők származására (pl. szláv Josef Filok vulgo Morawčik, német Ernest Fitz vulgo Schmall, magyar Füstös Gyula vulgo Kormos). Ugyanakkor ellenpélda is bőven akad (pl. német–magyar: Adolf Hohenegger vulgo Joco II., francia–magyar: báró Treville Richard vulgo majomkirály alias Rostopsini herceg). Véleményem szerint a többnyelvű oktatási és multikulturális közösségekben természetes jelenség volt a névadásban is a többnyelvűség (pl. magyar–szláv: Szontagh Josef vulgo Rigo vulgo Kis Czimko).

Kecskés Judit, a Miskolci Egyetem oktatója

Kimutatható domináns nyelv a névhasználó közösségben? Ez változott-e az idők során, és ha igen, akkor hogyan?

A többnyelvűséget az is táplálta, hogy a 18–19. században az oktatás nyelve a latin és a német volt, s a szaknyelvben is gyakorta ugyanazt az X vulgo Y formulát használták (pl. a gyújtózsinór megnevezése latinul és németül funiculi vulgo Lunden*), s csak az 1870-es éveket követően született meg a magyar szaknyelv. Másfelől a hétköznapi életben is két nyelv (a német és a magyar) jelentette a közös kommunikációs nevezőt Selmecbányán, ezért is érhető a német nyelv vezető szerepe és a szaknyelvi szókincs megjelenése a 19. századi diákragadványnév-adásban (pl. Grenadir ’gránátos tüzér’, Gerfeiter ’tüzérségnél kapott második katonai rag’). A 21. századi névhasználatban a magyar nyelvi elemekből szerkesztett nevek dominálnak (pl. JaPánk, Nyelvújító Ezermester), amelyek mögé felzárkózik az angol, de továbbra is megmarad a nyelvi sokszínűség (pl. angol Fullmoon, olasz Principessa Sorridente, német Panzer General). Még a latin nyelv használatára is van példa, lévén a jogi, egészségügyi és történelem szakos képzéseken is oktatott nyelv (pl. Alumna fidelis, Aurea Mediocritas).

Levélaláírás: Balás Emil vulgo Jean Petit

Továbbélnek-e ezek a nevek az iskola elhagyása után? 

Nyilván nem funkcionálnak azoknál, akik nem járnak vissza az Alma Materbe, de az a szoros kötelék, amely a balekot a névadó firmájával összeköti, gyakran életre szóló barátság, s ők egymás közt megőrzik a neveiket. 

Elárulná nekünk, hogy van-e saját vulgó-ja és alias-a? Ha igen, mi az, és hogyan keletkezett?

A hagyományőrző neveket még akkor is büszkén viselik a névhasználók, ha azok a szlengre jellemző nyelvi rétegből származó szókincsből építkeznek. Még a legkomolyabb professzorok számára is megtiszteltetés, ha egy diáktársaság tiszteletbeli évfolyamtársául választja őket, és diáknevet kapnak. Büszkeséggel tölt el, hogy miskolci egyetemistaként kaptam a K. J. alias Diszkócsillagocska nevet. A névadás motivációja is szorosan fűződik a nyelvtörténethez, ugyanis a Miskolci Egyetem E/2-es klubjában kedd esténként diszkó volt, ahonnan vagy korán, vagy másnap reggel 8-ra B. Gergely Piroska professzor asszony nyelvtörténeti előadására kellett távoznom. Megesett ez is, az is, de soha egyiket sem hagytam ki!

...jóllehet a cikk véget ért, ha többet szeretnél megtudni, Kecskés Judit tanulmánya Újabb adalékok a vulgó-val kapcsolt történeti diákragadványnevekhez címmel a Névtani Értesítőben online is olvasható (a 35. oldaltól)!

Hivatkozás

Iványi Béla 1927. A tüzérség története Magyarországon a kezdetektől 1711-ig. Hadtörténeti Közlemények 28: 352–366.