Változások a névdivatban – Japán utónevek 2.
Szerző: Péteri Julianna
Folytatjuk
a japán utónevekről szóló cikksorozatunkat, melynek előző része itt olvasható.
Hogyan változik Japánban a névdivat?
A Meidzsi Jaszuda Életbiztosítási Vállalat (Meidzsi Jaszuda Szeimei Hoken Szógo Kaisa) 1912 óta nyilvántartja az ügyfelei családjában született gyermekek utónevét, és évenként közzéteszi a listát a személyes adatok feltüntetése nélkül. Ez az adatbázis ugyan nem fedi le a teljes japán lakosságot, de átfogó képet ad a névadási szokásokról, így a japán névtani kutatások alapjául szolgálhat.
Bár vannak inkább női és inkább férfinevek a japán nyelvben, nem kizárt, hogy egy név mindkét nemnél előfordul. Különböző kandzsival írva a Dzsun lehet női (純 ’ártatlanság’) vagy férfinév (潤 ’nedvesség, kedvesség’), míg a 智 olvasata férfi- (Szatosi, Szatoru stb.) és női névként (Csie, Szato, Tomo stb.) eltérő.
Férfinevek
A férfinevek esetében befolyásoló tényező lehet például az aktuális politikai helyzet. Japánban kétfajta időszámítás létezik: az egyik a nyugati, a másik a japán. A japán időszámítást az uralkodó regnálása alapján állapítják meg, amely külön nevet is kap. Így Josihito (ur. 1912–1926) uralkodása a Taisó-kor, Hirohitóé (ur. 1926–1989) a Sóva-kor, Akihitóé (ur. 1989–2019) a Heiszei-kor, Naruhitóé (ur. 2019-től) a Reiva-kor. Leginkább a Taisó- és Sóva-korban tapasztalható a korszaknév befolyása. A Taisó-korban (大正 taisó ’nagy igazságosság’) a 10 legnépszerűbb férfinév között több is előfordult, amely tartalmazta a 正 ‘igaz’ kandzsit (正一 Sóicsi ’igaz + első fiú’; 正二 Sódzsi ’igaz + második fiú’; 正三 Sózó ’igaz + harmadik fiú’; 正雄, 正夫, 正男 Maszao ’igaz + férfi/férj’; 正 Tadasi ’igaz’). A második világháború alatt a 勝 (Maszaru ’győzelem’) és az 勇 (Iszamu ’bátorság’) voltak a leggyakrabban adott nevek, majd a vesztes háború után egyre inkább a 誠 (Makoto ’hűség’) vált népszerűvé. A Sóva-korban (昭和 sóva ’tiszta, fényes + béke, nyugalom’), az 1920-as és 1940-es évek végén a 和夫 (Kazuo ’béke, nyugalom + férfi/férj’), az 1950-es években a 和彦 (Kazuhiko ’béke, nyugalom + fiú’), az 1980-as években a 和也 (Kazuja ’béke, nyugalom + [nyomatékosítás]’) gyakran adott nevek tartalmazták a kor második kandzsiját.
A japán utónevek nem szerinti meghatározását nemcsak a kandzsi jelentése, hanem jellegzetes végződések is segítik. A férfinevek esetében az 1950-es évekig gyakori volt az 夫, 男, 雄 (-o ’férj/férfi’) végződés, mint az látható a 義雄 (Josio ’logikus férfi’), 秀雄 (Hideo ’kiváló férfi’), 辰男 (Tacuo ’férfi sárkány’), 和夫 (Kazuo ’békés férfi’) nevekben. A 樹 (-ki ’fa’) végződés az 1970-es években volt népszerű, példa erre a 直樹 (Naoki ’egyenes fa’) és 秀樹 (Hideki ’kiváló fa’) gyakori előfordulása.
 |
| Higashino Keigo japán regényíró neve kandzsival (bal oldalon) és latin betűkkel |
Az 1980-as években sok fiú neve 也 (-ja [nyomatékosítás]) vagy 輔, 介 (-szuke ’segítség’) kandzsira végződött: divatos név volt a 和也 (Kazuja ’béke, nyugalom + [nyomatékosítás]’), 拓也 (Takuja ’nyílt + [nyomatékosítás]’), 達也 (Tacuja ’nyitott, támogató + [nyomatékosítás]’); 大輔, 大介 (Daiszuke ’nagy segítség’).
1990 és 1997 között a 翔太 (Sóta ’szárnyal + vastag, nagy’) volt a legnépszerűbb férfinév. További 太, 大 (-ta/tai/dai ’vastag, nagy’) kandzsira végződő nevek még a 健太 (Kenta ’egészséges, erős + vastag, nagy’), 亮太 (Rjóta ’tiszta + vastag, nagy’), 雄大 (Júdai, Júta ’nagy férfi’).
A 2000-es és 2010-es években a leggyakoribb végződések a 人, 斗, 翔 (-to ’ember/régi űrmérték/szárnyal’) kandzsik egyikéből kerültek ki. A 海斗 (Kaito ’tenger, óceán + régi űrmérték’) és 優斗 (Júto ’kiváló + régi űrmérték’) inkább a 2000-es években volt divatos, míg a 悠人 (Júto, Haruto ’állandóság + ember’) inkább a 2010-es években, a 大翔 (Hiroto, Haruto, Daito, Jamato ’nagy + szárnyal’) pedig majdnem 20 éve a leggyakoribb nevek között vannak.
Manapság már nem jellemző, de korábban egy családban a fiúk születési sorrendjét a nevükben szereplő szám is jelezhette: 浩一 Kóicsi ’sikeres + első’; 昭二 Akidzsi, Sódzsi ’tiszta, fényes + második’; 三郎 Szaburó ’harmadik fiú’. Ennek eltűnése, visszaszorulása elsősorban a születési ráta drasztikus csökkenése miatt történt, sok család csak egy gyermeket vállal.
Női nevek
A női neveket a 20. század elején még inkább hiraganával vagy katakanával jegyezték le. Egyrészt azért, mert a nők kevésbé voltak iskolázottak, és kevesebb kandzsit ismertek. Másrészt a hiraganát kezdettől fogva nőies írásnak tartották: a középkorban ugyanis a nők számára alakult ki ez a kínai írásjegyekhez képest egyszerűbb írásrendszer. Ezért ha ritkábban is, de még a 2000-es és 2010-es években is előfordultak a leggyakoribb nevek között hiraganával írottak (さくら Szakura ’cseresznye’; ひなた Hinata ’napos hely’). 1920-ig még szerepel a 10 legnépszerűbb név között katakanával írott (pl. ハル Haru ’tavasz’; ハナ Hana ’virág’; ヨシ Josi ’jó’), utána azonban nem találkozhatunk ezekkel. A női nevek gyakran fejeznek ki olyan tulajdonságokat, amelyek a japán kultúrában elvártak a nőktől, ezért gyakoriak a bölcsességgel, kedvességgel, csendességgel, tisztasággal, őszinteséggel kapcsolatos nevek.
A női nevek jellegzetes végződése, a 子 (-ko ’gyermek’) egészen 1985-ig a legnépszerűbb volt (貞子 Szadako ’tiszta gyermek’; 和子 Kazuko ’békés gyermek’; 恵子 Keiko ’áldott gyermek’; 智子 Tomoko ’bölcs gyermek’), jóllehet a Meidzsi-restauráció előtt -ko végződésű nevet csak nemesi származású nők viselhettek. (Egyes feltevések szerint a 子 kandzsi tekintélye Konfuciusz (孔子) tiszteletére utalhatott.)
Az 1950-es évektől aztán fokozatosan növekedett a 美 (-mi ’szépség’) népszerűsége, de az előző kandzsival ellentétben ezt nem csak végződésként használták (美香 Mika ’szépség + illat’; 美紀 Miki ’szépség + történet, krónika’; 久美子 Kumiko ’örökké szép gyermek’). Bár nem érte el azt a népszerűségi szintet, mint korábban a -ko, egészen a 2000-es évekig volt -mi-re végződő az újszülötteknek adott leggyakoribb nevek között (愛美 Aimi, Azumi, Ami stb. ’szeretet, szerelem + szépség’).
Az 1990-es években és a 2000-es évek első felében a jellegzetes végződés a 花/香 (-ka ’virág/illat’); például megjelent az 明日香 (Aszuka ’holnap + illat’), 彩香 (Ajaka ’festék + illat’), 彩花 (Ajaka, Icsika, Iroka, Szajaka ’festék + virág’), 優花 (Júka, Juka ’kedvesség + virág’) nevekben.
A 2000-es évek második felében és a 2010-es években az eredeti jelentéstől jobban elvonatkoztatva, inkább a hangértékre koncentrálva sok újszülött nevében megjelent a 奈, 菜(-na ’gyümölcsfa/zöldség’) végződés. A nevek olvasata is többféle lehet a korábbiakhoz képest, amint az a 優奈 (Haruna, Masana, Juina, Júna, Juna ’kedvesség + gyümölcsfa’); 陽菜 (Akina, Hana, Haruna, Hina, Júna, Jóna, Jona, Runa ’nap, fény + zöldség’); 結菜 (Muszuna, Muna, Juina, Juna, Júna ’kötés + zöldség’) nevek esetében is tapasztalható.
Cikkünk folytatása itt olvasható!
Felhasznált irodalom
A Meidzsi Jaszuda Szeimei honlapja
Mori-Kolbe, Noriko 2020. Child Naming Practice and Changing Trends in Modern Japan. The Coastal Review: An Online Peer-reviewed Journal 11/1: Article 2.
Szómagyarázó
