Minek nevezzelek? – Interjú Raátz Judittal, az Utónévbizottság tagjával 1.

A társadalom nagy többségét érintő névtani témák közül az egyik legnépszerűbb az utónévválasztás kérdése. Ki ne gondolkodott volna már el azon, milyen nevet adna a gyermekének, vagy egy újszülöttel kapcsolatos első érdeklődésnél ki hagyná el a Na és mi lett a neve? kérdést? A leendő szülők kreativitásának tulajdonképpen csak a törvényi szabályozás szabhat határt. Így az utónevek anyakönyvezését szinte alig szabályozó USA-ban az utóbbi bő másfél évtizedben eljutottak a Gwyneth Paltrow által választott Apple (magyarul ’alma’) névtől Elon Musk X Æ A-Xii „kód”-jáig.

Magyarországon az anyakönyvezhető keresztnevek állománya napjainkban szabályozottan bővíthető. Az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény alapján, ha a szülők olyan nevet választanak gyermeküknek, amely nem szerepel az utónévjegyzékben, kérelmezhetik a név bejegyzését. Ekkor a Nyelvtudományi Kutatóközpontban működő Utónévbizottság a Miniszterelnökség megkeresésére harminc napon belül nyilatkozik a kért név anyakönyvezhetőségéről. A bejegyzésre javasolt nevek ezután felkerülnek az utónévjegyzékbe, amelyet havonta frissítenek a Nyelvtudományi Kutatóközpont honlapján, külön listába szedve a férfi és a női neveket (http://www.nytud.hu/oszt/nyelvmuvelo/utonevek/index.html).

Ugyanitt azt is megtalálhatják a szülők, hogy milyen jogszabályokat, illetve alapelveket vesz figyelembe a bizottság a szakvélemények elkészítéséhez. Ezt a néhány elvet érdemes mindenkinek végigböngésznie, aki új nevet szeretne elfogadtatni. Magyarországon a törvény szerint például mindenki csak a nemének megfelelő utónevet viselhet, emellett az idegen eredetű neveket csak a magyar helyesírásnak megfelelően lehet bejegyeztetni.  A bizottság által megfogalmazott alapelvek között szerepel továbbá, hogy nem javasolják a helynévi és családnévi eredetű nevek bejegyzését – hacsak nem bizonyítható, hogy a középkorban használatosak voltak utónévként. A művész- és márkanévi eredetű nevek szintén nem számíthatnak pozitív fogadtatásra, hiszen védeni kell viselőik egyediséghez való jogát.

De vajon mi alapján születtek ezek az alapelvek, hogyan zajlik a kérelmezés folyamata? Erről beszélgetünk a következőkben Raátz Judittal, az Utónévbizottság egyik tagjával. 

Raátz Judit, az Utónévbizottság tagja

Kihez kell fordulnunk, ha olyan nevet szeretnénk, amely nem szerepel a hivatalos utónévlistában? Hogyan zajlik ennek a folyamata?

Amikor a szülő vagy akár valaki saját magának olyan nevet választ, amely nem szerepel az adható nevek között, akkor egy kérvényt kell online benyújtania a Miniszterelnökség Hatósági Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkárához. A hivataltól megkapjuk a kérelmet, és az Utónévbizottság elkészíti a név bejegyezhetőségéről a szakvéleményt. Ezt visszaküldjük a Miniszterelnökségre, ahonnan a kérelmező megkapja a hivatalos állásfoglalást.

Havonta kb. hány kérelem érkezik, és ebből átlagosan hány nevet támogat a bizottság?

Ez nagyon változó, de a pandémia kezdete óta megsokszorozódott a kérelmek száma. Havonta 50-60 kérelmet kapunk. Ennek a 10-20%-a lesz végül anyakönyvezhető.

Mi a célja annak, hogy a magyar helyesírás szerint kell bejegyezni az utóneveket?

Ez egy jogszabály, amelyet a törvénykezés hozott. Feltehetően az a célja, hogy egyértelmű legyen a név kiejtése. De ilyen szabály több országban is létezik.

Milyen érvek és szempontok alapján alkotta meg az Utónévbizottság a jelenleg alkalmazott, a törvény által nem szabályozott kérdésekre vonatkozó alapelveket?

Az alapelvek megalkotását több éves tapasztalat, illetve a visszatérő kérdések hívták életre. Megalkotásuk hosszú folyamat és széles körű egyeztetés eredménye volt. Az elkészült változatot több névtanosnak, valamint más területen dolgozó, kutató kollégának elküldtük, egyeztettünk, megfogadtuk a javaslataikat. Az alapelvek nem kőbe vésett szabályok, szoktuk őket frissíteni, bővíteni is, ahogy a gyakorlatban felmerülő problémák megkívánják.

Amikor megalkották az alapelveket, inkább szigorúnak vagy jellemzőbben megengedőnek érezték őket? Más országokhoz viszonyítva nálunk mennyire szigorú a szabályozás?

Azt, hogy az alapelvek szigorúak vagy nem, nehéz megmondani. Inkább támpontként szolgálnak a névválasztóknak és az Utónévbizottságnak is. A névadás a legtöbb európai országban enyhébben szabályozott, de valamilyen mértékben mindenütt vannak megkötések. Több országban a legfőbb szabály, hogy a gyerekre nézve hátrányos nevet nem lehet bejegyezni. Ilyen például a német, a holland, a francia szabályozás. De például Portugáliában már a név helyesírására is figyelni kell, vagy a finneknél a lányok csak női, a fiúk csak férfinevet kaphatnak. A hollandoknál, ha az anyakönyvvezető valamiért elutasítja a nevet, és a szülők nem tudnak egy új nevet mondani, a hivatalnok ad a gyereknek nevet.

Mit tud tenni a bizottság, ha nem ismeri az adott nevet? Hogyan járnak utána az eredetének, jelentésének, létezésének?

Sok nevet nem ismerünk, de rengeteg utónévkönyvvel rendelkezünk, még arab és japán neveket tartalmazó névkönyvünk is van. Az interneten is vannak már megbízható oldalak. De sok esetben kérünk idegennyelv-szakos kollégáktól segítséget, illetve van, hogy egy-egy ország nagykövetségét, névtannal foglalkozó kollégáit keressük meg.

Milyen gyakran találkoznak olyan kérelemmel, amely komoly fejtörést, hosszabb kutatómunkát igényel? Elegendő a törvény által biztosított 30 nap a szakvélemény elkészítésére?

Ritkán vannak ilyen kérelmek, de általában a 30 nap azért elég szokott lenni.

A beérkezett kérvények alapján elmondható-e, hogy a szülők alapvetően tisztában vannak azzal, mely nevek támogathatók? Általában tudják megfelelően indokolni a kérésüket?

A szülők sok esetben érzelmi alapon választanak. Valahol hallották a nevet, néha nem is írják le jól, vagy éppen már átírják a szerintük megfelelő magyar kiejtéssel. Ez megnehezíti a dolgunkat, mert ilyenkor ki kell azt is találni, mi lehet az eredeti alak. Alapjában a nevet kezdjük vizsgálni, minden adatot összegyűjtünk róla. A szülők információit megnézzük, de nem azokat tekintjük kiindulópontnak. Sokszor téves, hibás eredetet, jelentést írnak le. Mindenképpen a saját kutatásainkra támaszkodunk. Az csak jó, ha azok eredménye megegyezik a szülők által leírtakkal.

Cikkünknek folytatása itt olvasható!