Minek nevezzelek? – Interjú Raátz Judittal, az Utónévbizottság tagjával 2.

Folytatjuk interjúnkat Raátz Judittal, a Nyelvtudományi Kutatóközpontban működő Utónévbizottság tagjával. Előző cikkünkben annak kérdését jártuk körül, hogy mi is a teendője a leendő szülőknek vagy névváltoztatóknak, akik az általuk választott utónevet nem találják a Magyarországon anyakönyvezhető férfi és női utónevek listájában. Emellett abba is bepillantást nyerhettünk, hogyan is zajlik az Utónévbizottság munkája attól kezdve, hogy kézhez kapnak egy új névkérelmet. 

Érdekes módon a jogszabályok és a körültekintően megfogalmazott alapelvek ellenére a mindennapokban néha mégis úgy érezzük, hogy szinte minden kérelmezett utónevet engedélyeznek. Bár ez a megállapítás távol áll a valóságtól, a magyar utónévanyag folyamatosan bővül, színesedik a névkérelmezők lelkesedésének köszönhetően. Talán nem véletlen, hogy az elfogadott utónevek mellett kiemelt érdeklődés övezi azokat a neveket is, amelyek mégis fennakadtak az Utónévbizottság rostáján. Erről és további érdekességekről kérdeztük Raátz Juditot.

Raátz Judit, az Utónévbizottság tagja

Ha olyan nevet kérnek a szülők, amely külföldön mindkét nemnek adható (pl. valamely országban férfiaknak, egy vagy több másikban pedig nőknek, esetleg valahol mindkét nemnek), akkor egyáltalán nem javasolhatják a bejegyzését?

Az uniszex neveket egyáltalán nem javasoljuk.

Ha egy magyar és egy külföldi állampolgár házasságából külföldön született gyermek olyan nevet kap, amely még nem szerepel a magyar névanyagban, de külföldön anyakönyvezik, akkor ez a név bekerül az itthon anyakönyvezhető nevek közé? 

Nem, mert a gyereknek, ha itthon is kap anyakönyvet, abba automatikusan a külföldön kapott névalakja kerül be. Az ettől való eltérést külön kell kérelmezni: akkor a nevet honosítják. Például ha Amerikában egy kisfiú a Christopher nevet kapja, és itthon Kristóf szeretne lenni (vagy a szülei így szeretnék nevezni), akkor ezt külön kérni kell.

2004 óta a nemzetiségek számára az anyakönyvezhető magyar utónevek listája mellett a saját országos önkormányzatuk által kidolgozott nemzetiségi utónévlista is rendelkezésre áll, ők tehát erről is választhatnak nevet. Mi a teendőjük a magukat nemzetiséghez tartozónak vallóknak, ha az általuk kinézett név ezen a listán sem szerepel? 

Rájuk ugyanaz vár, csak éppen az adott önkormányzatnál kell kérelmezniük a nevet. 

Ha egy nevet nem javasol az Utónévbizottság, milyen részletes szokott lenni az indoklás? Lehet ez ellen fellebbezni, esetleg be lehet adni újra a kérelmet újabb érvekkel?

Az indoklás hossza változó. Ha valaki egy nevet idegen helyesírással akar anyakönyveztetni, akkor rövid az indoklás, hiszen elég a jogszabályra és a megfelelő helyesírási szabálypontra hivatkozni. Azonban ha a név több dolog miatt kerül elutasításra, akkor az indoklás is hosszabb. Ha a szülő a kérelem benyújtásakor sok érvet sorol föl, akkor ezekre is kell reagálnunk. Hivatalosan nincs lehetőség fellebbezésre, mégis többször élnek ezzel a kérelmezők. Néha éppen mi kérünk még adatokat a névről, és akkor ez természetes. 

Az utóbbi években érkező kérelmek alapján milyen trendek figyelhetők meg, milyen típusú neveket kérelmeznek nagyobb számban?

Szinte azt lehet mondani, hogy nagyon sokfélét. Nehéz megfogalmazni a trendet. A trend a sokszínűség, sokféleség. A kérelmezők nagy százaléka külföldön használt nevet szeretne bejegyeztetni. Közülük jellemzőek az olyan nevek, amelyek már anyakönyvezhetők, de csak a magyar helyesírásnak megfelelően. A szülők ehelyett az idegen írásmódot szeretnék használni. Ilyen például a Fanny, Monika, Zaya, Wanda, Jasmin, Dorothy, Jennifer, Antony, Theo vagy a Lukas. Mivel nálunk jogszabály mondja ki, hogy csak a magyar kiejtést követő helyesírással lehet nevet magyar állampolgárnak bejegyezni, a felsorolt alakok nem anyakönyvezhetők. Gyakori az úgynevezett uniszex nevek kérelmezése is, hiába a jogszabály; pl. Lee, Nermin, Éden. Nagyon divatosak a becéző névalakok is, pl. Ilcsi, Otti, Beni, Mazsi, Pannika, Béci, Lonka, Inci (Ilona) stb. A kérelmekben igen gyakori az idegen nyelvekből eredő nevek felbukkanása is. Néhány elfogadott női név: Szezen (török); Ganka (szláv); Altea, Elefteria (görög); Nabila (arab); Héli (angol). Férfinevek: Demir, Berker (török); Berente (szláv); Lex, Szkott (angol); Oszama, Latif, Farisz, Fadi (arab); Kálvinó (latin). 

Megdöbbentő volt, hogy egy szülőpár a kislányának a járványra hivatkozva a Pandémiá-t szerette volna adni. De szintén kislányt szerettek volna Csiribi, Adi, Gömbi, Agapé, Tündérmese, Pancsi névre anyakönyveztetni, fiúknak pedig a Bödön, Kovi, Zerge, Zsülkó, Zozo, Türkiz, Püri nevet választani. 

Szakmailag vagy éppen személyesen mekkora felelősséget jelent a bizottságban dolgozni, és arról hozni döntést, hogy egy gyermek milyen nevek kaphat vagy nem kaphat?

Igen nagy felelősség és nehéz munka. Nehéz, mert sok türelem, kitartás kell hozzá. Néha a döbbenetből föl kell ocsúdni. Mindig fegyelmezetten kell dönteni, nem lehet az érzelmek mentén meghozni egy döntést. Sokszor sajnálom a leendő névviselőket. Ugyanakkor nagyon szép és izgalmas munka is ez, amely sok örömet is ad. Rengeteg szülő, aki megkapja a nevet, kedvességből a kisbaba megszületésekor fotót küld az első névviselőről. Az is előfordul, hogy aztán később is kapok egy-egy fotót a már növekvő babáról néhány kedves sorral.

Ilyen tehát egy új név elfogadtatásának a története a másik oldalról. Rengeteg munka, szakmai tapasztalat, tudás áll mögötte. A névadási kérelem benyújtásánál érdemes tehát az ezzel kapcsolatos jogszabályokat ismerni, emellett a születendő gyermek érdekét nézni, és átgondolni, hogy nem származhat-e hátránya a neve miatt, nem lehet-e gúnyolódás tárgya.