Meg nem értett családnevek II.

Folytatjuk a népetimológiáról szóló cikkünket, amelynek első része itt olvasható.

Az élő nyelvek legfontosabb és talán legizgalmasabb  sajátossága, hogy folyton változnak. Jobban mondva a nyelvet beszélők változtatják: hol szándékosan, hol teljesen véletlenül. Utóbbi jellemzi a népetimológia jelenségét is, amelynek egyik kiváltója, mint a cikk első részében írtuk, hogy egy nyelvi elem, vagyis egy szó, kifejezés, név, illetve ennek jelentése elavult, elfelejtődött. Például a Sámelháza névben a  név használói már nem ismerték fel a Sámel keresztnevet, ezért a maguk módján kerestek benne értelmet, így lett belőle Szalmaháza. A változás oka azonban nemcsak ez, hanem egy másik nyelvi névanyag ismeretének a hiánya is lehet, ami akkor vezethet komoly félreértésekhez, amikor két vagy több nyelv találkozik. A Kenderes családnév például a 15. században alakult a román eredetű Kendris családnév félreértéséből. A családnév maga a román Kendris utónévből keletkezett eredetileg. A magyar beszélők a román családnevet az utónév ismeretének hiányában a magyar kender szó hatására értelmezték.

Így is lehet valakiből szalmaházi (forrás: szalmahazak.hu)

De nem kell a középkorig visszamennünk, ha népetimológiát akarunk találni. Egy nem is olyan régi példaként említhető a Térdig név esete. Eredetileg Terdik alakban jött létre családnévként, majd ismeretlen eredete és jelentése miatt a magyar nyelvhasználók a térdig határozószóval keverték össze. Számos további példa említhető erre: az ismeretlen eredetű és jelentésű Fányol névből a magyar nyelvi környezetben Fátyol, a német eredetű, ‘hosszú’ jelentésű Lang névből Láng,  a szintén német eredetű, testhezálló, csíkos vagy steppelt tunika viselőjére vagy készítőjére utaló Scheck névből Segg lett.

A névváltoztatást nem csak a rossz hangzás motiválhatja (forrás: MaNDA)

Az utóbbi példa mutatja, hogy az eredetileg idegen nevet viselőknek nem mindig lett  egyszerűbb az életük a más nyelvi környezetben a népetimológia hatására. Előfordult, hogy nevük nevetség, olykor obszcén viccek tárgyává lett a magyar nyelvhasználók között, mivel részben vagy egészben hasonlított egy nem éppen szép vagy pozitív jelentésű magyar szóhoz. A 19. századtól hivatalosan dokumentált névváltoztatások között számtalan példát találunk, ahol a névváltoztatást kérvényezők kifejezetten ilyen indokkal adták be a kérelmüket. Olyan idegen eredetű nevek megváltoztatását említhetjük itt, mint a Baszternák, Faszl, Faszbinder, Faszler, Kulfasz, Fink, Finkelnagel, Hugyecz, Hugyik, Kurgyis, Kuricza, Maszarik, Szartóry, Piszartsik, Sloszarik, Pinkasz (és más írásmóddal Pinkász és Pinkás), Pinkusfeld, Stepina, Pischa, Pospischil, Pospisil (és ennek változatai: Postpisil, Poszpischel, Poszpischill, Poszpis), Kann, Koszovits, Ohanyal, Pecsenyánszky, Szukács.

Mivel a népetimológia univerzális jelenség, bárhol, bármikor előfordulhat. Lehet félrehallás vagy tudatlanságból fakadó tévedés, de mindenképpen bizonyítja a nyelvhasználók ösztönös kreativitását, amelyet bevetnek annak érdekében, hogy értelmesítsék, amit hallanak és mondanak. Bár nem szép dolog valakinek a nevét kigúnyolni, főleg, ha fogalmunk sincs, valójában mit jelent, honnan ered, ha mégis találkozunk ilyesmivel, már tudni fogjuk, hogy a népetimológia jelenségével van dolgunk.